GaLambos Á. István: Tollasbál (Erotikus szerelmes vers)
Tollasbálba hívlak el kedvesem,
Hova kosztümödet Ádám varrja.
Csak azt viseld kérlek negédesen.
Eszemet az mindig elcsavarja.
Háton fekve nyújtózz a kanapén.
Hadd lássam a hegyedet, völgyedet.
Hadd éljem meg újra a szerencsém.
Hogy enyémnek tudhatlak Tégedet.
Pompával nézlek, lekuporodom.
Cirógatómat kezembe veszem.
Hunyd be a szemed, a ritmust én adom.
Játszani kezdek álomtesteden.
Cirógató toll leheletével,
Talpadon, bokádon, térdeden át,
Vezet az út a tűz szekerével,
Ami a vágyakat szítja tovább.
Az Álmaim bíborvörös völgyét,
Megcsodálom, de még elkerülöm,
Mert utam folytatva a hasadon,
Előbb a hegyet is megbecsülöm.
Felmászom tollal, figyelem csúcsát.
Jelzi -e már a dicső diadalt?
Kutatom rajtad a libabőr útját.
Bordádra lehelek szikrázó dalt.
Hónaljba hintek perzselő csókot.
Világébresztő, forró sikítás.
Hajamban húzol egy kósza kócot.
Jöhet már az utolsó simítás.
Visszacsorgok lágyan a Völgyedbe.
Nyílik, mint napraforgó a fénynek.
A toll már ugrálhat táncra kelve.
A vágyaid végre csúcsra érnek.