Ezek a gyönyörű szerelmes versek garantáltan meglágyítják a legkeményebb szíveket is. Káprázatos válogatás amiből többet szerelmemnek írtam. Különböző hangulatokat jelenítenek meg. Hiány, szenvedés, szakítás, vagy éppenséggel a boldogság pillanatai. Kedvesemnek több kedvence is akadt köztük, így remélem, hogy te is sikerrel és örömmel tudod majd felhasználni.
Gyönyörű szerelmes versek válogatás
A verseket úgymond szabadon „rabolhatod”. Megoszthatod. Annyit megköszönök, ha ezt a szerző és az oldalra való hivatkozással teszed. Nyilván ennek akkor van különösképp jelentősége, ha netán másik weboldalra tennéd ki egy-egy művet.
Jöjjenek akkor hát a szerelmes költemények hangulatok szerint. Kellemes olvasást, válogatást kívánok.
Fájdalmas, gyönyörű szerelmes versek
GaLambos Á. István: Kicsi, nagy
Egy kicsi szív egy nagyvilágban.
Egy kicsi érzés egymagában.
Nagyon kevés.
Egy nagy szerelem, és kicsi mása.
A hatalmasat is elássa.
Mint halottat.
Egy kicsi szív még kisebb párja.
Ha igazán kell, megtalálja.
Még nem felel.
Egy kicsi élet a nagyvilágban.
Egy kicsi pohár nagy ládában.
El csak én töröm.
Egy nagy szerelem? Ez az talán.
Egy kis fecni vágyam asztalán.
Felejts csak el.
Még úgysem felel.
GaLambos Á. István: Figyelem
Figyelmesség elmúlik. Szív aludj már!
Nem tudsz, valakit bántottál.
Szavak elszállnak, a szív alszik.
Hátat fordít, mert Rád haragszik.
Bánat elrepül, a szív felébred.
Megbocsát, de észre sem veszed.
Fájdalom, de ez nem az én szívem.
Másra is figyelj kedvesem!
GaLambos Á. István: Zárás
Elindultam, és nem állok meg,
Míg lábam biztos talajra nem ér.
Elindultam, mert nem értem meg,
Mit a szív kíván, s az ész remél.
Elhagytalak, és nem fordulok vissza,
Ha kell még erővel is talán.
Elhagytalak, de az én lelkem tiszta,
Elhagytalak drága kisleány.
Megálltam, hisz nem járhatok örökké,
Élvezném, amit az élet adott.
Megálltam, hogy nézzek magam köré,
Megláttam, hajóm zátonyra futott…
GaLambos Á. István: Amíg elköltözöm
Olyan más a reggel, ha valaki vár.
Hatalmas érzelem, nincs benne határ.
Szívemnek Téged látni, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, ha Veled ébredek.
Magasan szálló, dicső énekek.
Szívemnek neved mondani, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, ha nevetni látlak.
Még élő reményem, s fénye a világnak.
Szívemnek hangod hallani, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, mert nem vársz rám.
Magányos szív, elhalt éjszakán.
Szívemnek Téged elbocsátani, sosem öröm,
De nem várhatok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Szívedet ezzel össze sosem töröm,
Mosolyogj rám egyszer, míg végleg elköltözöm.
GaLambos Á. István: A Balaton ősszel
Ülök a parton egymagam, körülöttem a világ hangtalan,
Csak a víz dalol lágyan a mólók lábain.
Bronzbőrbe bújnak a levelek a fák ágain,
És nézik az őszi Balatont…
A víz egykor kék ruháját hamvasra cserélte,
De bármelyik volt rajta, pompával viselte.
Sok ember hordta rá elnyűtt fáradtságát,
S ő zokszó nélkül adta üdítő varázsát.
Nem csoszognak a gyerekek, nem zsibonganak, nem építenek.
Az utolsó homokvár is végleg összedőlt,
Elsimult már rajta a finom, poros föld,
Csak néhány játékdarab maradt…
A bódék, melyek mögött készültek fenséges falatok,
Most zárva állva várnak, s kérdik: „mikor nyithatok”.
A fagylatok ízét még érzem a számban,
De mégis keserű, az édest hiába vártam.
Eltűnt már minden napozó, törölközőbe csavarodó.
Párok, tinik, nagyik, szeretők,
A múltat, a jelent egyszerre feledők.
Megannyi élmény és új esély….
A vonatok sem zengenek harsogó kürtjükön,
A nyaralók üresen állnak elhagyott kertjükön.
A vitorlásokat elnyeli a szürke végtelen.
A hajók ritkán járnak a magyar tengeren.
Egy hajó itt áll, kósza hullám ringatja csupán.
Néha a víz odavágja a móló széléhez.
Aztán visszahúzza lágyan, hogyha végez.
Ez a kis hajó akár lehetnék én magam,
Kivel a víz csak játszik, ő mozdul akaratlan.
Létezem, mint ez a hajó, mit a világ elhagyott.
Várva a tavaszt, hogy eljöjjön, akié én vagyok.
Gyönyörű szerelmes versek szerelmemnek
Galambos Á. István: Legboldogabb perceim
Boldogságom percei azóta peregnek,
Amióta kicsikém téged én ismerlek.
Te lettél az életem, szívem minden vágya.
Te vagy a világomnak egyetlen csodája.
Minden percben akarlak összes porcikámmal.
Alig bírok magamban a szétperzselő vággyal.
Szerelemmel szeretlek most és mindörökké.
Semmi. Senki nem választ minket többé ketté.
GaLambos Á. István: Várlak, a szívem ég.
Boldog vagyok rég.
Boldog vagyok rég teérted.
Boldog vagyok rég teérted kincsem.
Mert te vagy az ég.
Mert te vagy az ég, s az élet.
Mert te vagy az ég, s az élet kincsem.
Állítsd Az időt.
Állítsd Az időt előre.
Állítsd Az időt előre, várlak.
Nincs több keresés.
Nincs több keresés már nékem.
Nincs több keresés már nékem, várlak.
Mert várlak, s a szív ég.
Várlak, míg a földünk fordul.
Elveszett már a józan ész.
Várlak, a könny kicsordul.
Szememből, hogyha messze mész.
Szívem úgy ég. Még!
Hajtsuk az időt!
Várlak, és minden jó.
Ha majd újra színre lépsz.
GaLambos Á. István: Egy boldog szerelmes vers
Rózsaszínbe öltözött a világ értem.
Tudja jól, hogy min megyek át.
Boldogságomat csak tőled kértem.
És Te elhoztad a szív tavaszát.
Madarak zengnek és minden vidám.
Az egész élet most egy cukormáz.
Mosolygok folyton, cseppet se hat rám.
Hogy a főnök épp mit magyaráz.
Az utcákat járom, és annyi sok ember.
Lefelé hordja még az orrát.
Sok fiú, lány is boldog lesz egyszer.
Ha megtalálja végre a párját.
Rád találtam kincsem, kivirult minden.
Átjárta testem a pozitív láz.
Csodalényedből az erőt merítem.
Mi bármelyik percben megbabonáz.
Szeretlek téged. Szeretlek, míg él a világ.
Gyönyörű szerelmes versek kedvesemnek
GaLambos Á. István: A pajzsom
Estémben éled a magány.
Belém mar, újra megtalál.
Ellenszere Te vagy énnekem.
Ölelésed már a végzetem.
A pajzsom. A védelem.
Bárhová nézek nincs talány.
Arcod előttem cirkulál.
A pajzsot emeld most elém.
Ne üssön át a szív sebén.
A magány. A kelevény.
A pajzs vagy, védj meg így.
Az éj magányba hív.
A sorsot kérlelem.
Reggelre itt legyen.
A pajzsom. Az életem.
GaLambos Á. István: Jó éjszakát szerelmem
Ahogy hálót fon az est a nappal köré.
Úgy ölellek én elválaszthatatlanul.
A szív tudja, ha valaki már az övé.
Mint a tiéd, visszafordíthatatlanul.
Mert a tiéd vagyok nappal és éjszaka.
Ha nem vagyok jelen, akkor is érezlek.
A nyár a szerelmünk legszebb szimbóluma.
Porcikáim örökké irántad éheznek.
De itt vagyunk most egy éjszaka elején.
És ki kell várjuk, hogy lassan véget érjen.
Hogy újra lássuk egymást édes, te meg én.
Jó éjszakát kicsim, aludj békességben.
GaLambos Á. István: Világok harca
Világok harca dúl,
Fény ellen a sötét.
A nappal porba hull.
Árnyak szállnak föléd.
Ismered őket már.
Minden éjjel jönnek.
Halkan szól egy gitár.
Attól majd eltűnnek.
Gitárom duruzsol.
Játssza a dallamát.
Szívedben nóta szól.
Én adom ritmusát.
Itt vagyok. Itt leszek.
Melletted a harcban.
Nem kell, hogy észre vedd.
Köztünk két világ van.
Világok harca dúl.
A nappal újraéled.
A sötét fénybe gyúl.
Kiegyenlítődnek.
Így lehetünk mi is.
Különböző egész.
Bármilyen Banális.
Csak szeretlek és kész.