Ez a remény szerelmes versek válogatás rövid, ám szívhez szóló költeményeket tartalmaz. Többnyire a fájdalom dominál bennük, de mégis előre mutatók. Jól példázzák a reménytelen szerelem azon pillanatait, amikor fölcsillan az a bizonyos fény az alagútban. Ami többé válik, mint egy egyszerű remény a szerelmes szív számára.
Elragadó remény szerelmes versek gyűjtemény
Fogadd szeretettel a reményről szóló szerelmes verseimet. Remélem, hogy pozitív élményeket szerzel általuk. Ha megosztanád őket egy másik weboldalon non-profit céllal, akkor megköszönöm, ha a szerző nevére, valamint a weblap nevére is hivatkozol.
GaLambos Á. István: Az élet pimasz (Remény szerelmes vers)
Bízom abban, hogy újra látlak,
S ha újra látlak, enyém leszel.
Reményem fénye a világnak,
Velem te mindig csak jót teszel.
Elrévedek most gondolatban.
Elrévedek, melléd kuporodom.
Megölellek édes szabadságban.
Csókom csattan az ajkaidon.
Fölébreszt, fáj a valóság.
Fölver mézízű álmomból.
Az élet olykor pimaszság.
Kiűzi a mesét a napokból.
GaLambos Á. István: A remény harcol az ésszel (Remény szerelmes vers)
A remény harcol az ésszel.
Vajon melyikük nyer?
Pokolba már az egésszel.
Szívem torkomban ver.
Ha mosolyogsz, repkedek.
De jaj, most meg mi jön.
Mást kutat újra a szemed.
A pokol rám köszön.
Egy nevetés dobja fel napom.
Egy pillantás kelt reményt.
Bármennyire is akarom.
Nem torzítja el a tényt.
A tényt, hogy másé vagy.
Mást ölel a lelked.
Tündérlényed elhagy.
A szívem megreped.
GaLambos Á. István: Újra nálam (Remény szerelmes vers)
Újra itt vagy. Újra nálam.
Képzeletben, valóságban?
Illatfelhőd megkísértett.
Nevetésed belém égett.
Bármit teszek, semmivé lesz.
Ha nem veled élem azt meg.
Hiszem neked, minden szavad.
Lelkem ekképp lehet szabad.
Nem gondolok csak a búra.
Így térhetek nyugovóra.
Hogy meglátlak magam előtt.
S együtt éljük a szép jövőt.
GaLambos Á. István: Amíg elköltözöm
Olyan más a reggel, ha valaki vár.
Hatalmas érzelem, nincs benne határ.
Szívemnek Téged látni, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, ha Veled ébredek.
Magasan szálló, dicső énekek.
Szívemnek neved mondani, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, ha nevetni látlak.
Még élő reményem, s fénye a világnak.
Szívemnek hangod hallani, még mindig öröm,
De nem várok Rád tovább, inkább elköltözöm.
Olyan más a reggel, mert nem vársz rám.
Magányos szív fakó éjszakán.
Szívemnek Téged elbocsátani sosem öröm,
De nem várhatok már Rád, inkább elköltözöm.
Szívedet ezzel össze sosem töröm,
Mosolyogj rám egyszer, míg végleg elköltözöm.