GaLambos Á. István: Négy évszak
Négy évszak múlt már el csendben.
Mióta a párod lettem.
Szívemben az örök tavasz.
Álomízű életszakasz.
Versekben a tél az rideg.
De veled még az is meleg.
Élményeink melengetik.
Novembertől márciusig.
A nyár persze mindig gyönyör.
Őserővel végigsöpör.
Kevés ruha szenvedéllyel.
Izzó bőröd tűzszerével.
Az ősz sajgó komorsága.
Rá se rántok fittyet hányva.
Hullhatnak a falevelek.
Lelkem ettől meg se remeg.
Mert velem vagy, és én veled.
Így lesz, amíg a föld kerek.
Amíg reggel felkel a Nap.
Mert tiéd vagyok, s enyém vagy.