GaLambos Á. István: Körülötted tekeregve
Körülötted tekeregtek, jaj de sokan.
Az agyamra sokszor mentek, jött a roham.
Pánikoltam eszelősen, mit tehetek.
Önmagamért, jaj istenem, majd ki szeret.
Megláttál és megláttalak, durr a szívem.
Majd kiugrott a helyéről, hát van ilyen.
Körülötted tekeregtem jött ami kell.
Málna, eper, szeder, bodza csók ízivel.
Körülötted tekeregve minden csodás.
Mendegélve, kezed fogva élhetem át.
Nem akarlak elengedni, tán nem is kell.
Megadom a mindent neked, lelkem szökell.
Körülötted tekeregni mennyei ám.
Hogy örökre ez így legyen, szól az imám.
Jóban rosszban veled leszek, számíthatsz rám.
A versem most befejezem, csók, puszi, pám.