Ha nézlek, a világ megszűnik lenni,
Szívem csak téged vágyik ölelni.
A szerelem, mit adsz, örök tenger,
Benne úszom boldogan, szívem nem felejt el.
Elemzés
Ez a vers a szerelem mindent elsöprő hatásáról szól, amely kitölti és átalakítja a költő világát. A természetképek és az érzelmi intenzitás mélyebb jelentést adnak a vallomásnak.
1. A világ megszűnik létezni
- „Ha nézlek, a világ megszűnik lenni”
- Ez az első sor az időtlenség és a teljes elmerülés érzését kelti. A szeretett személy látványa annyira magával ragadó, hogy minden más jelentéktelenné válik.
2. A test és lélek vágya
- „Szívem csak téged vágyik ölelni.”
- Az ölelés itt nem csupán fizikai gesztus, hanem a teljes egység és összetartozás jelképe. A „szívem” megszemélyesítése is erősíti a szenvedélyt.
3. A szerelem, mint végtelen tenger
- „A szerelem, mit adsz, örök tenger”
- A tenger az érzelmek határtalanságát, mélységét és állandóságát szimbolizálja. A szeretett személy által nyújtott szerelem végtelen és kiapadhatatlan.
4. A boldog sodródás az érzelmekben
- „Benne úszom boldogan, szívem nem felejt el.”
- Az „úszás” metaforája azt sugallja, hogy a költő teljesen átadja magát az érzelmek sodrásának, és élvezi ezt a mindent betöltő állapotot. A „szívem nem felejt el” a hűség és az érzelmek örökkévalóságának ígérete.
Forma és ritmus
- A rímképlet AABB, ami gördülékeny olvasást biztosít.
- A második és negyedik sor végén lévő hosszabb, elmélyültebb gondolatok szépen keretezik a verset.
Összegzés
Ez a vers egy szenvedélyes szerelmi vallomás, amelyben a szeretett személy a költő számára az egész világot jelenti. A természetes képek – különösen a „tenger” metafora – időtlenné és határtalanná teszik a szerelmet, míg a „szív” és „ölelés” motívumai az érzelmek mélységét hangsúlyozzák. Az olvasó egy mindent átható, tiszta és örök szerelem képét kapja.