GaLambos Á. István: Az élet pimasz (Remény szerelmes vers)
Bízom abban, hogy újra látlak,
S ha újra látlak, enyém leszel.
Reményem fénye a világnak,
Velem te mindig csak jót teszel.
Elrévedek most gondolatban.
Elrévedek, melléd kuporodom.
Megölellek édes szabadságban.
Csókom csattan az ajkaidon.
Fölébreszt, fáj a valóság.
Fölver mézízű álmomból.
Az élet olykor pimaszság.
Kiűzi a mesét a napokból.
Versértelmezés: Galambos Á. István – Az élet pimasz
Hangulat és érzelmi hatás
A vers egy reményteljes szerelemvágyból indul ki, amelyben a lírai én bizakodik a szeretett személy közelségében. Az első két versszak az álmodozás és az érzelmi beteljesülés képeit festi meg, majd a harmadik szakaszban egy hirtelen törés következik: a valóság fájdalmas ébredésként szembesíti a költőt azzal, hogy mindez csupán képzelet volt. A befejezésben az élet kegyetlensége, „pimaszsága” kerül előtérbe, amely elűzi az álmok világát.
Képek és szimbólumok
- „Bízom abban, hogy újra látlak” – A vers reménnyel indul, a találkozás vágyát tükrözi.
- „Reményem fénye a világnak” – A remény itt a létezés meghatározó elemévé válik, a világ egyik mozgatórugójaként jelenik meg.
- „Elrévedek most gondolatban” – Az elrévedés az álmodozás és az emlékekbe való menekülés képét idézi.
- „Csókom csattan az ajkaidon” – Egy szenvedélyes, élettel teli pillanat, amely a beteljesülés érzését adja.
- „Fölébreszt, fáj a valóság” – A valóság és az álom kontrasztja hirtelen, éles törésként jelenik meg, amely fájdalmat okoz.
- „Az élet olykor pimaszság” – Az élet kiszámíthatatlansága, szeszélyessége és kegyetlensége is benne van ebben a sorban.
- „Kiűzi a mesét a napokból” – A mesék (vagyis az álmok, vágyak, remények) elhagyják a mindennapokat, visszazökkentve a lírai ént a valóságba.
Forma és ritmus
A vers klasszikus négyes szerkezetű, négysoros strófákból áll, páros rímeléssel (AABB). A versszakok egymásra épülnek, az első kettő egy ábrándos, szerelmes képbe ringatja az olvasót, majd az utolsó versszakban megtörik a lendület, a valóság súlya hirtelen nehezedik rá a költőre és az olvasóra is. Ez az érzelmi kontraszt erősíti a vers hatását.
Lehetséges értelmezések
- A vers a szerelem utáni vágy és a valóság ridegsége közötti feszültséget mutatja be. A lírai én egy álomvilágba menekül, ahol a szerelme beteljesül, de a valóság végül kiábrándítja.
- A „pimasz” jelző az élet kiszámíthatatlanságára és könyörtelenségére utal: hiába vágyunk valamire, az élet sokszor közbeszól és más irányba tereli a dolgokat.
- A vers lehet egy távoli vagy elveszett szerelemről is szólhat, amelynek emléke még mindig erős, de a realitás nem engedi, hogy újraéledjen.
Ez a vers egyszerre romantikus és fájdalmas, hiszen a remény és az illúzió szépségét ütközteti a rideg valósággal. A végkicsengése keserédes, de épp ettől válik különlegesen hatásossá. 💭💔.