Az éj sötétjében te vagy a csillag,
Szikrázva mutatod mindig az utat.
Utat, mely a hajnali fény felé vezet,
És ha eltévednék, te megfogod kezemet.
Elemzés
Ez a vers a szeretett személyt egyfajta vezérlő fénypontként mutatja be, aki a költőt a sötétségből a remény és a világosság felé vezeti. A versekben gyakori toposz a világosság és sötétség ellentéte, ami itt is kulcsszerepet játszik.
1. A szeretett személy, mint fényforrás
-
„Az éj sötétjében te vagy a csillag”
- A csillagok az éjszakában világító reménysugarak, így a szeretett személy a költő számára egy biztos pont, aki a nehéz időkben is fényt hoz az életébe.
-
„Szikrázva mutatod mindig az utat”
- A „szikrázva” szó erőteljes vizuális hatást kelt, és tovább erősíti a csillag fénye által nyújtott vezetés képét.
2. Az út és az irány metaforája
- „Utat, mely a hajnali fény felé vezet”
- A hajnal a remény és az új kezdetek szimbóluma, így ez a sor azt sugallja, hogy a szeretett személy a költőt a sötétségből a boldogság és az új lehetőségek felé tereli.
3. Biztonság és támogatás
- „És ha eltévednék, te megfogod kezemet”
- Ez a sor a feltétel nélküli szeretetet és támogatást fejezi ki. A „megfogod kezemet” kifejezés az érzelmi biztonságot és az útmutatást szimbolizálja.
Forma és ritmus
- A vers négy soros, AABB rímképlettel, ami gördülékennyé és dallamossá teszi.
- A második és harmadik sor egy összefüggő képet alkot, így a vers íve egy logikus folyamatot követ.
Összegzés
Ez a vers a szerelem támasz és vezérfonál jellegét hangsúlyozza. A szeretett személy a sötétségben is fényt ad, utat mutat, és sosem hagyja el a költőt, még ha el is tévedne az élet útvesztőjében. Az egyszerű, mégis kifejező képek miatt könnyen átérezhető és megható hatású.