Mint harmatcsepp a hajnali mezőn,
Olyan apró voltam nélküled.
De a szerelem szele felkapott védelmezőn,
És megtalálta nekem a legjobb levelet.
Ez a levél épp te voltál, kedvesem.
Ezért megkapaszkodtam rajtad.
És a napmelegtől eltűntem volna csendesen,
De te körbefogtál, és ezt nem hagytad.
Így lettél a védelmem, éltető erőm.
Aki fedélként óvja a cseppnyi tagot.
Ami életben tart ezen a hatalmas mezőn.
Akiért van értelme várnom a holnapot.
