GaLambos Á. István: Voltam, s leszek
Voltam már szellő, ami vitorlába kap,
Mely a hajónak kevés, s a víz közepén marad.
Voltam már alap egy félig kész ház alatt,
Mely elmozdult helyéről, így szétdőltek a falak.
Voltam már papír, rajta vidám szó, ének,
Melyet szentnek tűnő kezek könnyen összetéptek.
Voltam már mondat, rajtam nevettek, zokogtak,
S néha semmiben hagyva egy ajkon elfojtottak.
Voltam már álom, adtam hitet, rettegést,
S néha a legrosszabbkor hoztam az ébredést.
Voltam már pillanat, mit mindenki elkerült,
Mely percek múltán csendben feledésbe merült.
Voltam már labda, velem játszottak, eluntak,
És a kapu mellől egyszer az autó elé rúgtak.
Voltam már kötél, mi a nyakon körbeér,
De nem volt olyan szoros, hogy haljon semmiért.
De veled most azt érzem, hogy
Leszek én még szél, és a hajóm parthoz ér,
Leszek még beton, mely házfalakban él.
Leszek még regény, mit lélekkel írtak,
Leszek gondolat, mit szívből kimondtak.
Leszek valóság, ha bennem úgy hisznek.
Leszek még emlék, mit becsben őriznek.
Leszek még játék, örök mókát hozó,
Leszek cérnaszál, nyakon játszadozó.