GaLambos Á. István: Az én kertem

Az én kertem elragadó, telis-tele virággal.
Sosem lettem hitehagyó, a bennem élő világgal.
Elültettem egy kis magot, öntözgettem serényen.
Cserben engem nem is hagyott, mosolyra nyílt szerényen.
A mosolya szélesebb lett, és újabbak követték.
Lassan nevetni is kezdett, mert rájött, hogy szerették.
Egy év alatt ezt elértem, meg nem állok, folytatom.
Te vagy az én édenkertem, mosolyod az én Napom.
Ezt a kertet féltve őrzöm szívem legszebb szegletén.
Szerelemmel én kitöltöm, ami számít, te és én.

By Gadam

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük